1941.10.01-jétől a nagy típusú kerékpáros zászlóaljak többségét harckocsi-zászlóaljjá szervezték úgy, hogy az alakulatok zöme a harctéren tartózkodott, a szükséges feladatokat az itthon maradt póttestek hajtották vége. Tételesen:
- kerékpáros(harckocsi)zászlóalj → 31. önálló harckocsi-zászlóalj,
- kerékpáros zászlóalj → 1/I. harckocsi-zászlóalj, egyben áthelyezés Rimaszombatba,
- kerékpáros(harckocsi)zászlóalj → 32. önálló harckocsi-zászlóalj, egyben áthelyezés Nyírbátorba,
- kerékpáros zászlóalj → 3/I. harckocsi-zászlóalj, egyben áthelyezés Kecskemétre,
- kerékpáros zászlóalj → 4/I. harckocsi-zászlóalj,
- kerékpáros zászlóalj nem volt érintve,
- kerékpáros zászlóalj nem volt érintve,
- kerékpáros zászlóalj → 2/I. harckocsi-zászlóalj, egyben áthelyezés Rétságra.
Látható, hogy az átszervezést követően a nagy típusú kerékpáros zászlóaljakból kettő maradt meg eredeti formájában. A hadtestközvetlen (kis típusú) kerékpáros zászlóaljak közül ekkor a VII. kerékpáros zászlóaljat számozták át, az V. hadrendi számot kapta, egyben Újvidékre költözött.
A rövid ideig létezett hadtestközvetlen kerékpáros zászlóaljak történetében külön kiemelhetőek a magyar 2. hadsereg kötelékében 1943-1943-ban vívott harcok. A 2. hadsereggel elvonuló VI., VIII. és IX. kerékpáros zászlóaljakat teljes egészében a nagyszőllősi VIII. kerékpáros zászlóalj állította fel.
1943.10.01-jével a megmaradt kerékpáros alakulatok zöméből a megalakuló három ezredes gyaloghadosztályok felderítő osztályait szervezték meg. Egyedüli kivétel a 15. kerékpáros zászlóalj volt, amelyből a tervek szerint az 1. lovashadosztály páncélvadász zászlóalját állították volna fel, de idő és járművek hiányában mindössze két (más forrás szerint négy) Nimródot kaptak (a harctéren ezeket is az 55. légvédelmi tüzérosztályhoz osztották be). Így a 15. kerékpáros zászlóalj a háború végéig létezett, mint a magyar honvédség utolsó kerékpáros alakulata.