Kerékpárosok a Monarchia haderejében

Kerékpáros osztag, valószínűleg az 1908. évi fegyvergyakorlaton. A kép forrása: Fortepan/Karabélyos Péter

Az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének történetében az első ismert, kerékpárosokra vonatkozó adat 1885-ből származik, amikor a wiener-neustadti testnevelő és vívó tanfolyamon kezdték a kerékpározás oktatását. 1890-ben egy 21 főből álló osztaggal hajtottak végre kísérletképpen 12 napos gyakorlatot, amelynek során a kerékpárosokat jelentőszolgálatra alkalmazták. Az eseti alkalmazásokon túlmenően kerékpárosok csapatkötelékként történő működéséről a 23. honvéd gyaloghadosztály 1907. évi fegyvergyakorlata alkalmából áll rendelkezésre adat, majd a következő évben már pontosan megismerhető az alkalmazás módja is. Az 1908-ban alkalmilag megalakuló kerékpáros osztag osztag létszám 3 tiszt, 52 kerékpáros és 1 tisztiszolga volt. Minden szakaszhoz egy 3 kerékpárosból álló távjelző járőrt, továbbá minden tiszthez küldöncként egy-egy távolságbecslőt osztottak be. Az alkalmi kötelék nem rendelkezett semmilyen szervezetszerű kiszolgáló alegységgel. A szükséges kisebb javításokat az osztag legénysége végezte.

A kiképzés általában az alábbi ágazatokra terjedt ki

a) Küldönc-szolgálat:
írásbeli és szóbeli parancsok (jelentések) helyes átadása;
szolgálat a levélküldönc-állomásokon és vonalakon;
váltóállomások útján való parancs-, illetve jelentéstovábbítás.
b) Összekötő szolgálat:
oszlopok, oszloprészek, főcsapat- és biztosító-részek közt.
c) Felderítő szolgálat (a szűkebb harcászati körletben).
d) Hírszerző szolgálat (nagyobb távolságra való felderítés),
e) Biztosító-szolgálat tágabb körben : az oszlopok előtt és oldalaikban ;
f) Portyázó különítmények (az ellenség nyugtalanítására, rombolásokra és összeköttetések megszakítására
g) Harc.
‒ egy oszlop (csoport) előtt messzire levő fontos pont (pl. magaslat, átjáró, híd stb.) vagy erdő, vagy más fedett terület túlsó szegélyének az ellenség előtt való gyors birtokba vétele és tartása az oszlop megérkeztéig, illetve a kibontakozás biztosítása céljából;
‒ a főcsapat fejlődéséhez szükséges, a menetvonaltól kissé távolabb eső egyes támpontok birtokbavétele;
‒ saját tüzérség felvonulásának biztosítása;
‒ ellenséges tüzérséget felvonulása közben, vagy rögtön utána gyorsan tűz alá venni;
‒ oldalt fekvő területekről tűzzel való támogatás;
‒ gyors és fedett állásfoglalás;
‒ a harc gyors félbeszakítása;
‒ szétrebbenve eltűnő legénység gyülekezése egy meghatározott ponton;
‒ gyors, közvetlenüldözés (az eltűnt ellenséget gyorsan követni az őt elfedő tereprészig, és onnan hirtelen újból tűz alá fogni);
‒ a harcvonal oldalainak biztosítása;
‒ az ellenség oldalainak veszélyeztetése;
‒ rajtaütések és lesállások.

A gyalogság megszokott zártrendű alakzatai közül csak a menetoszlop bizonyult a gyakorlatban használhatónak, amikor a kerékpárosok kettesével hajtottak, ki-ki egy-egy kerékvágásban. Hármasával hajtani csak műutakon, tarlón vagy legelőn lehetett. Gyalogutakon, mezsgyéken, barázdákban egymás után egyesével hajtottak, ezáltal azonban a menetoszlop hosszúvá nyúlt. A legjobban bevált a kerékpáros osztag mint harcoló csapat (gyorsított gyalogság). A csekély létszám, a rövid kiképzés és a polgári gépek dacára oly eredményeket értek el, melyek az egész ütközet eredményére hatással voltak.

Honvédelmi miniszteri rendeletre a 40. honvéd gyaloghadosztály alárendeltségében 1910-ban felállították az első (hadrendi szám nélküli) honvéd kerékpáros századot. A század létszáma 129 fő volt, felszerelése 120 db, nemrég rendszeresített, 1909M Steyr összecsukható kerékpár, 4 db 7 LE-s Puch oldalkocsis motorkerékpár, 2 db vöröskereszt egyleti betegszállító kerékpár az Erzsébet-kórházból, valamint 4 db Csonka 16 LE típusú 2 m3-es postaközvetítő gépkocsi volt.

Az 1912-ben lefolytatott gyakorlaton ugyancsak alkalmi kerékpáros alakulatokat állítottak fel. Az I. honvéd kerület a gyakorlatok tartamára egy kerékpáros századot állított ki, amely a 11. honvéd lovashadosztály kötelékében a királygyakorlaton is részt vett.. Ezen kívül mind a hét honvédkerület egy-egy kerékpáros félszázadot állított fel.

Az 1913 nyarán Tolna vármegyében, a tamási járás területén lebonyolított nagyszabású lovassági hadgyakorlaton is részt vettek honvéd kerékpárosok a 10. lovashadosztály kötelékében, amely ez alkalommal a 8. és 10. huszárezredből, az 1. és 7. honvédhuszárezredből, a 4. és 5. lovaglótüzér osztályból, egy honvéd kerékpáros századból és két géppuskaosztagból állt. Az ellenfél is alkalmazott kerékpárosokat: az alkalmi kombinált lovas hadosztály (5. dragonyos , 6. huszár-, 12. ulánusezred, két kerékpáros század és egy géppuskaosztag) a közös (császári és királyi) haderő kötelékébe tartozó 24. és 29. vadász-zászlóaljak kerékpáros századait vetette be. A honvéd kerékpárosok részt vettek az I. Ferenc József születésnapja alkalmából 08.18-án rendezett tamási díszszemlén is.

Az 1913. őszi gyakorlaton az I. és II. honvéd kerület állított fel egy-egy alkalmi kerékpáros századot, egy-egy kerékpáros géppuskás osztaggal, amelyek a századok IV. szakaszaként működtek.

Honvéd kerékpárosok a világháborúban

Az első világháború kitörésekor a kerékpárosok honvédség kötelékében történő alkalmazása két módon történt A honvéd lovashadosztályok hadrendjébe egy-egy kerékpáros század. (130 ember, 2 géppuska, 2 gépkocsi) került. Az 5. honvéd lovashadosztály alárendelt alakulata az 1. (felállítója az I. honvéd kerület), míg a 11. honvéd lovashadosztályé a 2. honvéd kerékpáros század (felállítója a II. honvéd kerület) volt. A századok saját állománytáblával nem rendelkeztek, az ott szolgáló katonákat valószínűleg kerékpározási tudásuk alapján vezényelték.

De a hadvezetés az önkéntes kerékpárosok intézményét is fenntartotta. Egy 1914. 11. 28-án közzétett felhívás szerint a budapesti katonai parancsnokság területén népfelkelési kötelezettség alá nem eső állomány részére önként jelentkezőket toboroztak önkéntes kerékpáros szolgálatra. Jelentkezési feltételek: 17. életév betöltése, katonai szolgálat teljesítése, feddhetetlenség.

A felállított önkéntes kerékpáros kötelékeket a harctérre vezényelték, alkalmazásukról csupán töredékes adataink vannak. Annyit tudunk, hogy 1915 augusztusában a császári és királyi haderő kötelékében működő kerékpáros vadászzászlóaljat egy honvéd kerékpáros századdal is kiegészítették, így a zászlóalj 5 század+10 géppuska erejű lett. Valószínű, hogy a kerékpárosok alkalmazásának fentebb ismertetett előnyeit már felismerték, csak a háborús körülmények nehezítették meg a szervezést és alkalmazást.

A különféle alkalmi, szakasz- századerejű önkéntes csoportokat 1915. 10. 30-val „népfelkelő kerékpáros zászlóalj” (század, szakasz) elnevezéssel alakulattá szervezték.


1916-ban a sorgyalogság kötelékében már öt honvéd kerékpáros század létezéséről rendelkezünk részinformációkkal.1917-ben pótosztagot is állítottak fel részükre. A harctéren tartózkodó önkéntes kerékpáros alegységekből 1918 januárjában két önkéntes kerékpáros századot szerveztek, amelyeket beolvasztottak a kerékpáros vadászzászlóaljba, valamint a megalakuló honvéd kerékpáros zászlóaljba. A két zászlóaljból ugyanakkor egy-egy régi századot kiemeltek és egy harmadik újonnan szervezett önkéntes kerékpáros századdal megerősítve megalakították a 2. kerékpáros vadász zászlóaljat.

A hátországban az első kerékpáros póttest Vácon alakult meg 1917 tavaszán. A közelebbi időpont nem ismert, de a helyi sajtó 04. 15-én írt arról, hogy “egy századnyi nagyságú kerékpárososztag érkezett egy százados és több oktató tiszt vezetése alatt, a kik a további intézkedésig váci lakosok lesznek.” 1918. 02. 28-tól a felállított pótosztag hivatalosan is pótszázaddá alakult, a budapesti I. honvéd kerületi parancsnokság alárendeltségében, váci székhellyel. A pótszázad 1918. 04. 21-én Kiskunfélegyházára települt át, ahol – közvetett adatok szerint – a háború végéig állomásoztak. 1918.07.01-én beosztottak a zászlóalj mellé egy géppuskás századot, ugyanakkor minden kerékpáros század IV. szakaszát géppuskássá szervezték négy szabványos géppuskával.

Kerékpáros honvéd 1917-1918-ból. Sapkáján általános rohamcsapatjelvényt visel, két ügyességi jelvényt, Bronz Vitézségi Érmet és Károly Csapatkeresztet érdemelt ki

Az 1. honvéd kerékpáros zászlóalj zászlóalj Baselga de Pine-ben alakult meg, de a tényleges hadrafoghatóságot csak lassan érték el. 1918.01. 25-én Theodorovits János százados vette át a formálódó zászlóalj parancsnokságát. Az alakulat csak lassan épült ki: a megalakuláskor élelmezési létszáma 310 fő volt, 1. és 2. százada 1-1, a 3. és 4. százada 2-2 géppuskás szakaszból állt, és még a 02. 07-ei állapota szerint is legfeljebb egy géppuskás századként jöhetett tekintetbe.A személyi és anyagi kiegészítés folyamatosan érkezett, az első bevetésekor 10 tisztből és 396 főnyi legénységből álló alakulatot a délnyugati (olasz) harctéren alkalmazták. A zászlóalj parancsnokságát később Lemberkovics Alajos százados vette át, aki a Monarchia összeomlását követően 1918.11.24-én Kiskunfélegyházára vezette haza a 280 főből álló, egy személy-, két teherautóval, négy motorkerékpárral, két mozgókonyhával, valamint 137 kerékpárral rendelkező alakulatot.