Az emberiség történelme során a legtöbb találmányt, újdonságot vagy hadviselés céljából hozta létre, vagy megkísérelte hasznosítani. Nem kerülte el ezt a sorsot a kerékpár sem: a brit hadsereg kísérleti jelleggel az 1880-as években felállította első kerékpáros egységét (26th Middlesex Rifle Volunteers), majd az ezután sorban megalakuló egységeket még a század utolsó évtizede folyamán nagyobb csapattestekbe szervezték, elsősorban területvédelmi feladatokkal.
1908-ra a brit hadsereg már tíz kerékpáros egységgel rendelkezett (a territoriális szervezetből adódóan ez eltért a nálunk megszokott rendszertől), amelyeket az Army Cyclist Corps (Kerékpáros Hadtest) fogott össze, ez valószínűleg a legmagasabb szervezettségi fok volt a kerékpáros gyalogság történetében. Az első harci alkalmazás a dél-afrikai Jameson Raid közelében lezajlott ütközetben (1895.12.29-1896.01.03.) történt, ahol kerékpáros hírvivőket alkalmaztak. A példát hamarosan követték a tengeren túl, Argentína és az Amerikai Egyesült Államok hadereje is szolgálatba állította a kerékpárokat, a XX. század elején csaknem valamennyi európai hadsereg csapatai között megtalálhatóak voltak a kerékpárosok.
Franciaországban 1886-tól próbálkoztak katonai kerékpárokkal. 1914-ben 32 kerékpáros századot küldtek a harctérre, emellett a hadsereg-parancsnokságok közvetlen alárendeltségében is szerepeltek kerékpáros századok.
Nagy-Britannia 1885-ben alkalmazott első ízben kerékpárosokat katonai célra, 1913-ra már 13 területi zászlóalj, valamint az önkéntes zászlóaljak egyes századai volt felszerelve kerékpárokkal.
Olaszországban 1870-ben kezdték el a kerékpárosokkal folytatott kísérleteket. A bersaglieri kerékpárosok első kísérleti századát 1898. március 15-én alakította meg Luigi Camillo Natali hadnagy. 1907-ben kísérleti jelleggel a 2., 3., 6. és 9. Bersaglieri ezredek kerékpárosaiból egy kerékpáros zászlóaljat alakítottak. Ez a zászlóalj, miután Giuseppe Cantù őrnagy parancsnoksága alatt ragyogóan teljesítette a Tour of Italy-t szakaszokban, 1153 km-t megtéve a nyeregben, 1908-ban véglegesen 1. bersaglieri kerékpáros zászlóalj (1º battaglione bersaglieri ciclisti) néven alakult meg, a 3., 5., 6. és 9. ezred kerékpáros századaiból. Asclepia Gandolfo őrnagyot, aki később hadtesttábornok és az Önkéntes Nemzetbiztonsági Milícia (MVSN) parancsnoka lett, nevezték ki parancsnoknak. A jó eredményekre való tekintettel így 1910-ben mind a 12 bersaglieri ezred számára létrehoztak egy-egy kerékpáros zászlóaljat, egyesítve a három zászlóalj 4. századát, az 1. zászlóaljat a San Remóban állomásozó 1. Bersaglieri ezred alá rendelték. (Az első világháború 1915-ös kitörésével a kerékpáros zászlóaljakat leválasztották saját ezredeikről, és külön-külön vagy csoportosan, általában három zászlóaljból álló csoportokban, a lovassággal, de gyakrabban a gyalogsággal együtt vetették be őket.)
Németországban először 1892-ben osztanak be kerékpárosokat a hadseregbe. 1913-ban a porosz vadász zászlóaljaknál egyszerre 18 kerékpáros századot állítanak fel. Ezekkel a századokkal indul a német hadsereg a világháborúba.
Svájc 1890-ben oszt be magasabb parancsnokságokba szervezetszerűleg jelentőkerékpárosokat. 1914-ben több mint 14 kerékpáros századot találunk a kis hadseregben.
A Monarchia haderejében hozzávetőlegesen ugyanakkor kezdtek el a kerékpár alkalmazásával kísérletezni, ugyanakkor szervezetszerűen ugyanakkor csak 1911-ben jelent meg négy kerékpáros vadász század (részleteket ld. később), amelyeket a háború kitörésekor vontak össze zászlóaljjá.